Erdekessegek

Indul a számháború...!

Az utóbbi időben furcsa számháború vette kezdetét a GNSS piacon…mégpedig a
műholdas vevők csatornaszáma kapcsán!

Éppen ezért, engedtessék meg nekünk, hogy megmagyarázzunk néhány fogalmat
és eloszlassunk a tévhiteket!

Mit jelent egy vevő csatornaszáma? Mi a műhold csatorna?
Nos, GNSS csatornán értjük azt a kommunikációs „vonalat”, mellyel egy vevő az
égi rendszer(ek)hez, a műholdakhoz kapcsolódik, azokról adatokat tölt le.
Egyszerűen fogalmazva, a csatornaszám az, ahány rádiófrekvenciás jel vételére
alkalmas a GNSS vevő egyidőben.

Minden jel feldolgozása külön csatornát igényel, ami azt jelenti, hogy L1L2,
2-frekvenciás méréskor, egy műhold követése, két csatornát „foglal” le.

A NAVSTAR, (amerikai) műhold alaprendszer 24 db műholdat foglal magába.
Ezek elhelyezkedése és keringési magassága lehetővé teszi azt, hogy Földünk bármely pontjáról egyidejűleg
legalább 6-8 db hold legyen látható.

A 2-frekvenciás RTK mérési módszerben a rover-bázis közös műholdak száma minimálisan 5db kell, hogy legyen –
tehát a geodéziai pontosság eléréséhez („Fix” megoldáshoz, a fázis-többértelműség feloldásához, az inicializáláshoz) –
ennyi a minimális holdszükséglet.
Ezt alapul véve, a NAVSTAR-t használva, geodéziai méréshez a világon bárhol alapvetően 5 db műhold esetén 10 db,
6 db műhold esetén 12 db csatorna szükséges!

«Ugyan a NAVSTAR rendszer mára 32 holdra duzzadt, de a „különbözet” jó része nincs egyszerre bekapcsolva. »

A technológia előrehaladtával a GNSS vevők több égi rendszer vételére váltak alkalmassá, a Topcon terminológia
szerint ez az un. GPS+ technológia.

Itt elsősorban az orosz GLONASS-ra kell gondolnunk, hiszen az amerikai GPS-modernizáció, az európai,- és kínai égi
rendszer még nem a ma műszaki megoldásai.
Pillanatnyilag hazánkban FÖMI korrekciók vételével a NAVSTAR+GLONASS jelvételnek van igazi realitása!

A két rendszer együttes használata nagyon hasznos a terepi felméréseknél, hiszen kitakart területen a vevő több
rendszer vételével több műholdból határozza meg a pozícióját.

Ha tehát egy kitakart területen (erdő, urbánus környezet, stb.) a látható holdak száma egy rendszernél 2-3 hold, akkor a
geodéziai mérés nem végezhető el.
Ha azonban a rendszerek holdjai összeadódnak, – mert a vevő képes erre –, akkor 5-6 hold követésével a mérés cm-es
megbízhatósággal végrehajtható.

Kevéssé életszerű megközelítése a témának, ha úgy számoljuk a GNSS vevők csatornaszám szükségletét, hogy
rendszerenként 10-10 követett holddal számolunk: ami ugye, 40 csatornát jelent, három (ugyan még nem is létező)
rendszer esetén pedig 60 csatornát (plusz a modernizációs program jelei)….ugye, ez nem éppen terepi szemléletű!

Gondoljunk bele! - ha egy kitakart „fás-sziklás-urbánus-…” TEREPI környezetben 7-10 db műhold látszik egyetlen
rendszerből, mi szükség még további rendszer(ek)re?

Ha pedig –a kitakarás olyan– hogy a biztos terepi pozícióhoz több műholdrendszer vétele szükséges, vajon mi szükség
van a rengeteg csatornára? Ahhoz a minimálisan 6-8 db műholdhoz?

…és ezzel el is érkeztünk a szintén tereptől elrugaszkodott kérdéshez: ha adott egy olyan ideális helyzet, hogy minden
csatornán, minden műholdrendszer jelei egyszerre észlelhetők, létezik-e olyan terepi processzor, mely szükségesnél
nagyságrenddel több bejövő felesleges adatot feldolgozza és az adatátvitel átlagos sebességével (1Hz-20Hz)
pozícióvá alakítja?

Van-e olyan adattovábbító médium, ami ezt a rengeteg adatot 1-20Hz sebességgel továbbítani képes?

Gondoljunk csak a GPS mérések hőskorára: sok esetben ki kellett kapcsolni néhány műhold követését, mert a róluk
érkezett adatok feldolgozására az akkor processzorok és adatátviteli technika kevésnek bizonyultak…a meghatározás
megbízhatósága mégis a maihoz hasonló pontosságot ért el!

A fentiekből leszűrhető tehát, hogy fontos technikai tulajdonság a vevők csatornaszáma, de talán egy számháborút
nem ér meg! Bízunk benne, hogy ezzel a kis cikkel sikerült vázolnunk a csatornaszámok, a vett műholdrendszerek
és a terepi pozíció meghatározásának viszonyát!